Egy kis nyaralás otthon
Elnézéseteket kell kérjem a majdnem 3 hetes eltűnésért, de mint azt sokan tudjátok tettünk egy meglepetés látogatást otthon. Mindössze a húgomék és nagymamám tudott a hazautunkról, de az igazat megvallva az eredeti terv szerint idén nem mentünk volna haza. Sajnos a kezdeti nehézségek miatt le kellett mondanunk az utazás ötletéről. Aztán jött a meglepetés, a drága párom olyan ügyesen dolgozik, hogy a cégnél nagyon meg vannak vele elégedve és a fél éves prémium feladatát felértékelték. Akkor mondta, hogy mivel megvan a jegyünk hazafele (Augusztus 18-ra), arra gondolt, hogy születésnapomra a családunkat kapom majd :) igy megrendeltük a vissza útra a jegyet és keztünk izgulni. Jobban mondva inkább én, hiszen ha belegondolok annyit kellet hazudni az elmúlt 2 hónap alatt, hogy fantasztikus! Nem tudom, hogy nem szóltuk el magunkat! :D
Talán a részemről azért is volt nehezebb, mert miután összeházasodtunk azóta mindenre én figyelek és szerintem ez szinte minden kapcsolatban igy van. Születésnapok, névnapok, események, fontos találkozók, telefonok és igy tovább. Kinek mit vigyünk, hogyan férünk majd be a bőröndbe, súlyra el tudom e osztani, mi marad itthon, a munkahelyre is kell csoki...
Persze a kegyes hazugság sem maradhatott el, hiszen jobbnak tartottuk, hogy a családunk tudjon arról, hogy utazunk csak arról ne, hogy hova. Mivel amúgy is szeretnénk menni a Niagara vizeséshez a közeljövőben, igy kitaláltuk, hogy ez lesz a "fedő születésnapi ajándékom"! :)
Nagyon nehéz volt és legfőképp az utazás előtti hét, amikor minden a feje tetején volt itthon. Bőröndök szanaszét, ruhák, csokik ajándékok szétpakolva az iróasztal körül, de ha valakivel beszélünk Skype-on figyeljünk, hogy a kamerában ne látszódjon semmi :D
A papirok és iratok legyenek rendben, a bérautókat már 1,5 héttel az indulás előtt lefoglaltuk biztos ami biztos. Ittkint sokkal olcsóbb kocsit bérelni és azzal menni akárhova, mivel egyrészt nem a saját autónkba tiporjuk a mérföldeket, másrészt a repülőtéren nem szerettük volna otthagyni 2 hétig és a gatyánkat is ráfizetni. Sokkal egyszerűbb, itthon felvesszük a kocsit és a reptéren leadjuk.
Már 3-szor tettük meg idén a Detroit - Budapest utat és meg kell mondjam talán ez volt a legfusztráltabb utunk mind közül. 18-án reggel korán kelés, 10-re le volt foglalva a bérautó, minden be volt ütemezve, hogy minden különösebb kellemetlenség nélkül indulhassunk és érkezhessünk végül haza. Hát szerintem aki nagyon tervez az előb vagy utóbb ráfázik.
Reggel 8:30-kor egy nem fogadott hivás a telefonomon, az autókölcsönző. Nem vittek még vissza autót várnunk kell. Fél 10-kor még egy utolsó Skype anyuval, mamával egy utolsó egyeztetés Viberen. 10 órára odamentünk az autókölcsönzőbe, ahol a csaj közölte velünk, hogy még mindig nincs autó amit oda tud adni, várnunk kell. Aztán mondtuk, hogy köszi de repülőnk van Európába és már 1,5 hete foglaltuk a kocsit. Ott álltunk kocsi nélkül indulásra készen. Aztán eszünkbe jutott egy másik külcsönző, úgyhogy közöltük, hogy törölje a foglalásunkat és átmegyünk máshoz. Száguldottunk át a másik kölcsönzőbe, de természetesen a rövidebb út teljesen le volt zárva, úgyhogy egy jó nagy kerülővel tudtuk megközeliteni a helyet. Mondtuk a csajnak, hogy azonnal szükségünk van egy autóra és Detroitban adjuk le, elmeséltük, hogy mi történt. Ő is meglepődött. Itt szerencsénk volt, kaptunk egy szép piros Nissan-t. Mentünk haza én a sajátunkat vittem, Gergő a bért. Gyorsan beszórtuk a csomagokat, mindent ellenőriztünk még utoljára itthon és indulás. A reptérre nagyon gyorsan leértünk, szerencsére semmi forgalom nem volt. Becsekkoltunk és körülbelül 2 órát ücsörögtünk a tranzitba, úgyhogy volt időm anyunak egy jó kis üzenetet bepötyögni előre, hogy mielőtt felszáll a gép el tudjam küldeni, hogy "megérkeztünk a Niagarához". Hosszú-hosszú repülőút haza, Budapesten leszállva szinte csak magyar nyelv, ez nagyon furcsa volt hiszen fél éve mindenhol csak az angolt hallottuk. Gyorsan mentünk a bérautónkért és közben már húgomékkel tárgyaltunk, mert elénk jöttek Székesfehérvárra, hogy segitsenek bevásárolni és addig is együtt tudjunk lenni. Sajnos velük csak egy napunk volt és talán ez volt a legnehezebb egy nap az elmúlt időkben. :( Veszprémbe érve gyorsan mamánál kipakoltunk és mentünk meglepni anyuékat. Hivta anyu a mamát ebédelni és a mama azzal ment be a lakásba, hogy megérkezett de hozott 2 vendéget is magával :D anya nagy nehezen kijött, hogy megnézze kik azok és jött a sokk :D nagyon meglepődött, hogy mi mit keresünk ott és azt mondta, hogy ezt többet nem játszhatjuk el velük :)
majd beültünk mindannyian a konyhába vártuk apát, aki nem sokkal később be is esett...
Hát szerintem részleteznem sem kell, nagyon meglepődött...:D
Délután folyamán kimentünk mamához és társasoztunk, héliumos lufit szivtunk :D
A hét többi napján sorra leptük meg a családot, senki sem számitott ránk, hiszen mindenki úgy tudta, hogy nyaralunk a Niagaránál. Voltunk a csodálatosan felújitott veszprémi állatkertben is, kertipartin is, sütöttünk szalonnát is, voltunk Dombóváron Gergő nagyszüleinél..nagyjából sikerült mindent elintézni. A videókból fogok csinálni egy összeállitást is, de mindenhez egy kis idő kell, amióta visszajöttünk rendesen megfáztam, úgyhogy sokat nyomom az ágyat.
Most pedig lássunk pár emlékezetes képet az otthon töltött időkből...(sajnos nem minden pillanatot sikerült megörökiteni, inkább élveztük)
Talán a részemről azért is volt nehezebb, mert miután összeházasodtunk azóta mindenre én figyelek és szerintem ez szinte minden kapcsolatban igy van. Születésnapok, névnapok, események, fontos találkozók, telefonok és igy tovább. Kinek mit vigyünk, hogyan férünk majd be a bőröndbe, súlyra el tudom e osztani, mi marad itthon, a munkahelyre is kell csoki...
Persze a kegyes hazugság sem maradhatott el, hiszen jobbnak tartottuk, hogy a családunk tudjon arról, hogy utazunk csak arról ne, hogy hova. Mivel amúgy is szeretnénk menni a Niagara vizeséshez a közeljövőben, igy kitaláltuk, hogy ez lesz a "fedő születésnapi ajándékom"! :)
Nagyon nehéz volt és legfőképp az utazás előtti hét, amikor minden a feje tetején volt itthon. Bőröndök szanaszét, ruhák, csokik ajándékok szétpakolva az iróasztal körül, de ha valakivel beszélünk Skype-on figyeljünk, hogy a kamerában ne látszódjon semmi :D
A papirok és iratok legyenek rendben, a bérautókat már 1,5 héttel az indulás előtt lefoglaltuk biztos ami biztos. Ittkint sokkal olcsóbb kocsit bérelni és azzal menni akárhova, mivel egyrészt nem a saját autónkba tiporjuk a mérföldeket, másrészt a repülőtéren nem szerettük volna otthagyni 2 hétig és a gatyánkat is ráfizetni. Sokkal egyszerűbb, itthon felvesszük a kocsit és a reptéren leadjuk.
Már 3-szor tettük meg idén a Detroit - Budapest utat és meg kell mondjam talán ez volt a legfusztráltabb utunk mind közül. 18-án reggel korán kelés, 10-re le volt foglalva a bérautó, minden be volt ütemezve, hogy minden különösebb kellemetlenség nélkül indulhassunk és érkezhessünk végül haza. Hát szerintem aki nagyon tervez az előb vagy utóbb ráfázik.
Reggel 8:30-kor egy nem fogadott hivás a telefonomon, az autókölcsönző. Nem vittek még vissza autót várnunk kell. Fél 10-kor még egy utolsó Skype anyuval, mamával egy utolsó egyeztetés Viberen. 10 órára odamentünk az autókölcsönzőbe, ahol a csaj közölte velünk, hogy még mindig nincs autó amit oda tud adni, várnunk kell. Aztán mondtuk, hogy köszi de repülőnk van Európába és már 1,5 hete foglaltuk a kocsit. Ott álltunk kocsi nélkül indulásra készen. Aztán eszünkbe jutott egy másik külcsönző, úgyhogy közöltük, hogy törölje a foglalásunkat és átmegyünk máshoz. Száguldottunk át a másik kölcsönzőbe, de természetesen a rövidebb út teljesen le volt zárva, úgyhogy egy jó nagy kerülővel tudtuk megközeliteni a helyet. Mondtuk a csajnak, hogy azonnal szükségünk van egy autóra és Detroitban adjuk le, elmeséltük, hogy mi történt. Ő is meglepődött. Itt szerencsénk volt, kaptunk egy szép piros Nissan-t. Mentünk haza én a sajátunkat vittem, Gergő a bért. Gyorsan beszórtuk a csomagokat, mindent ellenőriztünk még utoljára itthon és indulás. A reptérre nagyon gyorsan leértünk, szerencsére semmi forgalom nem volt. Becsekkoltunk és körülbelül 2 órát ücsörögtünk a tranzitba, úgyhogy volt időm anyunak egy jó kis üzenetet bepötyögni előre, hogy mielőtt felszáll a gép el tudjam küldeni, hogy "megérkeztünk a Niagarához". Hosszú-hosszú repülőút haza, Budapesten leszállva szinte csak magyar nyelv, ez nagyon furcsa volt hiszen fél éve mindenhol csak az angolt hallottuk. Gyorsan mentünk a bérautónkért és közben már húgomékkel tárgyaltunk, mert elénk jöttek Székesfehérvárra, hogy segitsenek bevásárolni és addig is együtt tudjunk lenni. Sajnos velük csak egy napunk volt és talán ez volt a legnehezebb egy nap az elmúlt időkben. :( Veszprémbe érve gyorsan mamánál kipakoltunk és mentünk meglepni anyuékat. Hivta anyu a mamát ebédelni és a mama azzal ment be a lakásba, hogy megérkezett de hozott 2 vendéget is magával :D anya nagy nehezen kijött, hogy megnézze kik azok és jött a sokk :D nagyon meglepődött, hogy mi mit keresünk ott és azt mondta, hogy ezt többet nem játszhatjuk el velük :)
majd beültünk mindannyian a konyhába vártuk apát, aki nem sokkal később be is esett...
Hát szerintem részleteznem sem kell, nagyon meglepődött...:D
Délután folyamán kimentünk mamához és társasoztunk, héliumos lufit szivtunk :D
A hét többi napján sorra leptük meg a családot, senki sem számitott ránk, hiszen mindenki úgy tudta, hogy nyaralunk a Niagaránál. Voltunk a csodálatosan felújitott veszprémi állatkertben is, kertipartin is, sütöttünk szalonnát is, voltunk Dombóváron Gergő nagyszüleinél..nagyjából sikerült mindent elintézni. A videókból fogok csinálni egy összeállitást is, de mindenhez egy kis idő kell, amióta visszajöttünk rendesen megfáztam, úgyhogy sokat nyomom az ágyat.
Most pedig lássunk pár emlékezetes képet az otthon töltött időkből...(sajnos nem minden pillanatot sikerült megörökiteni, inkább élveztük)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése